Nádas Péter

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Nádas Péter
Nádas Péter 1984.jpg
Wikipedia-logo.png Szócikk a Wikipédián

Nádas Péter (sz.: Budapest,1942. október 14.), magyar író

Idézetek[szerkesztés]

Évkönyv[szerkesztés]

Amit a hullámzás a part felé sodor, oda veti vissza a part, ahol a mély víz és a sekély víz találkozik. A tengerben is egyszerre két seprő seper.

A dolgok állása[szerkesztés]

Minden társadalom a hagyományok tartalékából él. Már a rendszerváltás pillanatában világos volt, hogy vannak következetes magyar demokraták, de a magyar társadalomnak demokratikus hagyománya nincs, s így a harmadik köztársaság a gondoskodó állam és a rendi tekintélyuralom, a Kádár-korszak és a Horthy-korszak hagyományvilága között fog ingázni.

...

A díszlet takarásában használni lehetett az élő árnyékgazdaság kapcsolati hálóját, amely a rendőrségig, az ügyészségig, a bíróságokig elért, szervezetté lehetett tenni, az új érdekcsoportok javára intézményesíteni a korrupciót, a kriminalitást mintegy legálisan beépíteni az állam életébe.

...

A harmadik modernizációs kísérlet első fázisában a magyar társadalomnak az a lehetetlen feladat jutott, hogy hajtson végre eredeti tőkefelhalmozást, végrehajtotta, azaz a mindenre kiterjedő állami tulajdont játssza át magánkezekbe, átjátszotta, ezt aztán jórészt törvénytelen eszközökkel gyarapítsa, jórészt törvénytelen eszközökkel gyarapította, s eközben ne csak a társadalmi békét őrizze meg, megőrizte, hanem váljon versenyképessé a globalizáció körülményei között, azaz ne legyen a nála nagyságrendekkel nagyobb internacionális tőkével szemben vesztes. Ennek a követelménynek a teljesítése hátra van, s valljuk be, aligha teljesíthető. Mindeközben az sem felejthető el, hogy baloldali liberális keretben nőtt a munkanélküliek száma tíz százalékra, szegényedett el a lakosság egyharmada, nőtt az állampolgárok fedezetlen eladósodása és az állami adósságállomány, sőt, baloldali liberális keretben hordtak szét magánkezek minden olyan intézményt, amelynek ma és holnap a közöst kéne szolgálnia.

...

A magyar társadalom ma azt állítja magáról, hogy politikai felfogásában végletesen megosztott. Ez nemcsak hamis állítás, hanem szándékosan hamis állítás. Az egymással szemben álló pártok mentalitása és politikai nézetrendszere legfeljebb az adalékok arányában különbözik. Egymással szemben ugyan ellenőrző szerepet játszanak, miként egy érett demokráciában, az ellenőrzési munka konkrét adatsorait és eredményeit azonban nem kötik az állampolgárok orrára. Saját választóik orrára sem kötik. Vagyoni helyzetükben sem különböznek a híveik, habár vagyonhoz való viszonyuk árnyalatokban különbözik. Már csak abban is, hogy a privatizációs folyamatban vagy a korrupciós hálózatban miként jutottak hozzá.

Leni sír[szerkesztés]

  • Diktatúrában a külföldi tudósítók a kiutasítás veszélyével játszanak.
  • Diktatúrákban különben is duplafenekű mondatokkal értetik meg magukat az emberek.... Minden duplafedelű mondat nagy elégtétel, az emberi elme örül abbéli találékonyságának, hogy egyedül sikerült átvernie az egész rendőrállamot.
  • Mert ahhoz, hogy egy háborúskodásba ájult populáció végre észhez térjen, előbb minden hetedik férfinak el kell pusztulnia.
  • De a cenzort is meg lehet érteni, valamilyen mondatokat neki is csak át kell engednie. A cenzori intézmény hosszú távon éppen ezen a kis kényszeren bukik el. Nincsen tudósítás, mely nélkülözni tudná a tudósítás valamennyi mondatát.
  • Embert ölni bizonyára élvezetes és szükséges, de közel sem egyszerű. Emberek nagyobb csoportját pedig különösen veszélyes és komplikált megölni. A tömeges tarkónlövésnek például szinte csak hátránya van. Először is lassú, még akkor is lassú, ha egyszerre többen végzik. Másodszor, túl nagy felbolydulás kíséri. A kivégzésre várakozó csoportokat a kivégzés helyszínén ugyanis nem lehet úgy elkülöníteni, hogy a kirendelt őrszemélyzet féken tudja tartani őket. A folyamatos lövöldözés a tömeget pánikba ejti, ami nemcsak az akció sikerét, hanem az őrszemélyzet testi épségét is erősen veszélyezteti. Az is csak növeli a bajt, ha a csillapítás szándékával lőnek bele a tömegbe. Ilyenkor a tömeg végképp megvadul. Nem beszélve a tömeges tarkónlövés harmadik és legsúlyosabb hátrányáról, a kicsit is elvétett lövésről. Az elvétett lövések miatt a kivégzőt tetőtől talpig lespricceli az agyvelő.
  • Az ember többnyire olyan nyereségre vágyik, és olyan nyereségre törekszik, aminek nincsen fedezete, nem dolgozott meg érte, nincsen ellenértéke, nincsen ára, a számlát soha nem fogja érte senki benyújtani, illetve az olykor igen magasnak bizonyuló árat szeretné másokkal megfizettetni, vagy ő maga gondoskodik arról, hogy valaki más fizessen érte vagy helyette. Ahogy a némiképpen nyers, francia mondás tartja, a vajat akarja, a vaj árát és még a tejesasszony picsáját.
Forrás: Élet és irodalom

Többes szám első személy[szerkesztés]

  • A forradalom ismer egy olyan többes szám első személyt, amely nemhogy kizárná az egyes szám első személyt, henem minden tulajdonságával együtt befogadja, felissza.
Forrás: Élet és irodalom. 2006. október 20. Nádas Péter: Fővesztett forradalom

Bizalom[szerkesztés]

Furcsa egy dolognak kell lennie, ami egyformán fontos a szerelmeseknek, a kormányoknak és az üzletfeleknek. – (Kalandozás a bizalom forrásvidékein)

Forrás

Boldogságról és boldogulásról[szerkesztés]

  • Világos, hogy mindig mindenki jobban akar élni. De arról a kérdésről, hogy ez lehetséges-e, nem lehet pártpolitikai vagy gazdaságszervezési igények szerint, pusztán a demokratikus választási elv alapján dönteni. Ezek geológiai, ökológiai és nem utolsósorban antropológiai kérdések, amelyeket csak akkor lehetne demokratikus viták és döntések tárgyává tenni, ha ezzel egy időben a matematika, a kémia és a fizika kérdéseiről is mindenki a saját ízlése szerint vélekedhetne vagy dönthetne.
  • ...nem ismerek olyan természeti törvényt, amely szerint egy angol miniszterelnöknek egy diktátorral folytatott tárgyaláson kötelezően el kell fogadnia minden tébolyodott diktátumot, hogy aztán egy másik angol miniszterelnöknek a hadászati győzelem érdekében fel kelljen áldoznia Coventry vagy Drezda lakóit. Inkább fordítva áll. A fasiszta diktátumot elfogadó angol miniszterelnök adott esetben egy jóhiszemű kretén volt. Akit a jóhiszemű angol választópolgárok kétségtelenül megválasztottak. S ezért egy másik választott angol miniszterelnöknek, aki adott esetben elég zseniális ember volt, már kényszerhelyzetben, drámai körülmények között, „vért, fáradozást, könnyeket és verítéket” nem kímélve kellett cselekednie. Így azonban a világháborús történetet mégsem számolhatjuk el az angol demokrácia dicsőségeként, hiszen a történet éppen a demokrácia sérülékenységét és a törékenységét mutatja be.
Forrás: És

Élete nevezetes napján[szerkesztés]

(Utószó Füst Milán: A feleségem története című regényének új német kiadásához)
  • Mire Füst befejezte élete fő művét, Európa lángokban állt. Ami ezekben a napokban a magyar kormányzót, a mesés egyenruhákban feszítő Horthy ellentengernagyot illeti, ő realitásérzéke utolsó morzsáit emésztette el. Hadseregének méretével és siralmas felszereltségével mit sem törődve a Szovjetuniónak üzent hadat. A zsidó férfiakat kormányrendelettel munkaszolgálatra kötelezte. Csendőrsége országos razziákon összefogdosott 11 ezer (más adatközlések szerint 16 vagy 18 ezer) „keleti zsidót”, akik részben az előző években visszacsatolt területekről származtak, részben olyan galíciai menekültek voltak, akik akkor már fél évszázada éltek „hontalanul” Magyarországon. Kamenyec-Podolszkijnál hajtották át őket a határon, ahol német Sonderkommandók vártak rájuk és végeztek velük.
(Élet és irodalom – 2007. augusztus 31., 35. szám)

Egy családregény vége[szerkesztés]

...De ez, amit mesélni készülök, ez olyan időkben történt, amit már elfeledtünk, akkor, amikor még óriás szörnyek, kígyódémonok, sárkányok és nagy szellemek éltek a földön; és úgy éltek, úgy szerették, úgy gyűlölték egymást, akár az emberek. Csak a szeretet, a gyűlölet maradt. Ha gyíkot látsz vagy siklót, a szörnyek árnyai! Erre gondolj. És most erről, a csodák idejéről mesélek, s ez messzi föld. Ein unübersehbahres Gebiet. Az ősök, az más idő. Az ősök Hárán földjén éltek, ahonnan Ábrám elindult, Kanaán földjén éltek, ahonnan Jákob menekült, Egyiptom földjén éltek, ahol József uralkodott, az ősök az Eufrátesz völgyében, a Jordán völgyében, a Nílus mellett éltek, és az itt van, itt van egy karnyújtásnyira; nem hallod? a pálmák, a datolya pálmák hőségben zizegnek! még a fogad alatt megcsikordul a homok; nem is beszélve, ha virágba borulnak Kordovában az olajligetek! vagy nem is beszélve a német tölgyesek illatáról! ez itt van, ehhez nem szükségeltetik mély emlékezet. Én arról mesélek, amire te már nem emlékezhetsz. Itt kellett volna kezdenem. Vagy még előbb. Talán ott kellett volna kezdenem, hogy kezdetben teremté Isten az eget és a földet. Kezdetben, de mikor? Ez már nemcsak neked, nekem is megfejthetetlen idő. És miből? A szellem az anyagot, aztán az anyag a szellemnek ezt a komédiáját? De ha nem itt kezdtem is, ezekhez a terekhez majd eljutsz magad. Tehát valamennyi idővel a teremtés után, ami annyit tesz: nagyon régen és nagyon messze, élt akkor a folyó, a nagy folyó, milyen folyó? akkor még nem nevezték néven a folyókat! de később ezt a folyót Gangának becézték; élt itt a parton egy égi tündér. Tehát kezdődik a mese.

* * *

Egy szép napfényes vasárnapon megérkezett Budára Mátyás király. Oldalán ifjú hitvese, a Beatrix nevű. Lovon fogadtuk őket mi is, mint a többi urak, de külön. Díszmenetben harmincegy pompás zsidó lovas. Elöl, szép fehér paripán az apád haladt és nagyon dallamosan trombitált. Utána tíz ifjú ment fekete méneken; derekukon ezüst övek, mindegyik öv csatja akkora, hogy belőle egy nehéz serleg is kifér. Oldalukon hosszú kard, ezüst a hüvely, a markolat arany és drágakő. Utánuk lovagoltam én, szürke, egyszerű díszruhában; így terveztem el: az enyém legyen a legszerényebb öltöny, hiszen a zsidók feje én vagyok. A fejemen volt egy bársonnyal bélelt, csúcsos kalap; emlékeztetőül a királynak: külországokban a zsidók ilyet hordanak, megszégyenítésül; de a kalapot ezüsttel díszítette ki az ötvösöm, aki tehetségben nem maradt el a mi Rufusunk mögött, és az oldalamon sima aranyhüvelyben a legszebb a kardjaim közül. Utánam kettesével lovagoltak kíséretem tagjai; az ő kalapjukon fehér strucctoll lebegett, s egyforma barna díszruhában mind. Ők vitték selyembaldachin alatt Mózes törvényeit; aztán két fegyveres haladt, s a menetet szolgák követték ajándékokkal, amelyeket majd a királynénak nyújtok át. A fényes királyi pár a palota díszudvarán a kútnál megállt. Itt, miközben Júda szépen fújta a trombitát, átadtam nékik két kenyeret, egy szép, strucctollas kalpagot, két nagy élő szarvast és két őzet megkötözve, nyolc pávát és díszes drága kendőket, tizenkettőt szám szerint; majd ketten hozták az ajándékok fejét: ezüstvesszőből font kosarat, ami telve volt húszfontnyi színezüsttel. Júda után Jakab, akinek a téli estén a nagyapja, József mesélt. Jakab után megint Jakab következik; utána Júda – a zsidó prefektusok. Az ő hatalmát örökli Mendel Izráel, majd Mendel Izsák, de Izsák idejében már Mohácsnál van a török. A hír estére érkezik, a csata elveszett, a királyné megözvegyült, mindenki menekül, akinek lába van, augusztus harmincadikán.

(Nádas Péter: Egy családregény vége, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977)

Füst Milánról[szerkesztés]

A magyar irodalom legnagyobb monománja volt, a legjelentősebb magyar hipochonder. Örökké kimerült, állandóan beteg, már ifjúként aggastyán, ő már csak a kegyes halálra vár. Élete végére sikerült csak tolókocsiba kerülnie, de akkor aztán trónként használta.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Nádas Péter témában.